Mi történik és mi lesz velünk?
Sajtóviszhang
2013.09.14.

MAGYAR SZÓ

Tudósképzés és kutatói műhelyek a felsőoktatásban címmel mentori-doktoranduszi konferenciát szervez a Létünk folyóirat

Az újvidéki Létünk folyóirat az elmúlt év őszén igen sikeres nemzetközi hatókörű társadalom-, kultúratudományi és kulturális antropológiai jellegű tudományos tanácskozást szervezett, amelyen a jelölt tudományterületek európai és regionális kérdéseit mérték fel és mutatták be az előadók; a hazai egyetemek és tudományos intézmények tudósai mellett magyarországi, romániai és olaszországi egyetemi tanárok.

A folyóirat nemrégiben közzé tette idei konferencia-felhívását Tudósképzés és kutatói műhelyek a felsőoktatásban címmel. A hagyományos plenáris és szekcióelőadásokra október 26-án kerül sor Újvidéken a Létünk folyóirat és a Forum Könyvkiadó Intézet szervezésében, ugyanakkor a folyóirat honlapján már megnyílt a tudományos diskurzus egy viszonylag új formája, az ún. virtuális szekció, amelynek keretében a tudományos kérdésekkel foglalkozó szakemberek elekronikus formában teszik közzé tudományos eredményeiket, véleményüket, hozzászólásukat.

A tanácskozás koncepcióját, szerveződését dr. Bence Erika, a Létünk főszerkesztője és a konferencia elnöke ismerteti.   A Létünk tavalyi tanácskozásának programbizottsága, előadói, sőt, moderátorai is valamennyien tudományos fokozattal rendelkező tanárok és kutatók voltak, az idén doktoranduszok, doktorjelöltek is részt vesznek a diskurzusban. A felsőoktatás kérdései, a tudósképzés, a tudományközvetítés és tudásátadás ugyanakkor jelenkorunk egyik legégetőbb kérdésévé vált – megkerülhetetlenül fontos a társadalmi haladás, a fejlődés, az iskolarendszer korszerűsödése, a műveltség és a tudás terjedése szempontjából. Nem túlzok, ha azt mondom, a tudástranszfer társadalmi létkérdés, stratégiáinak kidolgozásában a legfontosabb szerepet épp a kutatói műhelyek töltik be. A Létünk emellett maga is tudományos kutatói műhely: maga köré vonzza nemcsak a hazai tudományos élet szereplőit, de szerkesztőbizottságának tagjai között több külföldi egyetemi kar, tanszék és doktoriskola tanárai, kutatói és hallgatói is szerepelnek. Mindig hangsúlyozzuk, mert nagyon fontos, hogy a Létünk az egyetlen olyan magyar nyelven megjelenő tudományos folyóirat a Vajdaságban, amely felvállalja és közli a reál tudományok területén kutató és oktató tudósok, tanárok magyar (de akár idegen nyelvű) publikációit is, még akkor is, ha a vonatkozó minisztérium a Létünket elsősorban nyelvészeti és irodalomtudományi folyóiratként kezeli: a folyóirat azonban mind a nyelvi, mind a tudományközi határokat nemcsak rugalmasan kezeli, de hatályon kívül igyekszik helyezni. Maguk a lapjain prezentált tudományos eredmények is hangsúlyosan alátámasztják ezt a törekvést, s ami a legérdekesebb és a leginkább felemelő, hogy újabban ez a határlebontó közeledés a reál tudományok felől is tapasztalható. Az sem mellékes tény, hogy az újabb idők igen kedvezőtlen támogatási elosztásából következően – sajnálatos és kiemelten súlyos problémaként – kétségessé vált több magyar nyelvű irodalmi és nyelvészeti jellegű tudományos folyóirat folyamatos megjelenése is, s feltehetően nem tudják, vagy nem akarják tudni azok, akik erről döntenek, hogy ezzel akár karok és tanszékek működése – s ezáltal a tudományos utánpótlás, a tanárképzés – is veszélybe került. A Létünk viszonylag sikeresen pályázott és nyert különböző alapítványi és minisztériumi pályázatokon, tehát megjelenése talán nem vált bizonytalanná, ugyanakkor nem szeretné és nem érdeke, hogy a humán tudományok terén is az „egyedüli” szerepét töltse be magyar nyelven a térségben – többek között ezért is látja konferenciának témát adó, fontos kérdésnek a felsőoktatási kutatások és a tudósképzés helyzetét.  

Fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy a Létünk a tavaly újraindított konferencia-sorozattal tulajdonképpen saját hagyományát folytatja. A folyóirat a kezdetektől fogva szervezett tudományos tanácskozásokat és kerekasztal-értekezleteket.  

 

A konferencia előadói kerete tizenöt főre korlátozódik. Amikor felhívásainkat közzé tettük (tavaly és az idén is), több ismert és jelentős szakember is jelezte részvételi szándékát, s nagyon kellemetlen volt közölni velük, s a doktoriskolák hallgatóival, doktoranduszokkal és doktorjelöltekkel – akik számára követelmény a konferencia-részvétel és a tudományos publikáció –, hogy nincs szabad előadói hely. Kollégáimmal jómagam már évek óta részt veszek tudományos közléssel az oroszországi tudományügyi minisztérium által hathatósan támogatott tambovi internetes konferencián, s az idén tagja voltam a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem III. Nemzetközi Imgológiai Konferenciája tudományos tanácsának, s e konferenciának is volt virtuális szekciója: ide küldték előadásaik szerkesztett változatát, akik távolsági vagy más akadályok miatt nem vehettek részt személyesen a programban. E példák alapján határoztuk el, hogy idén mi is nyitunk virtuális szekciót.  

 

Az így megszervezett tudományos diskurzus révén remélhetőleg felismerhetővé válnak a hazai és a külföldi felsőoktatási tudományosság és szerveződések aktuális kérdései, mozgásai, problémái és megoldásai. Kialakul majd bennünk egy lehetséges kép, hol tart, merre irányul a tudományos élet a regionális és az európai határok között. Némi emelkedettséggel: megérthetjük, mi történik és mi lesz velünk – szögezte le Bence Erika.