Megjelent a Létünk 2018/4-es száma
Sajtóviszhang
2018.12.14.

Megjelent a Létünk legújabb száma. A folyóirat tanulmányai két témakör köré épülnek. Az egyik témakör az Interetnikus kontaktzónák címet viseli, amely a következő tanulmányokat foglalja magában: Németh Ferenc: Száztíz éve jelent meg az első titeli magyar lap, A Csajkás (1908), Silling Léda: Bánáti vásárok egykor és ma, Bakos Réka – Csuvárdity Tamara – Fehér Viktor–Szalai Lilla: „Legényék, tudja, itt a vőfényëk” (A székelykevei lakodalom interetnikus vizsgálatainak lehetőségei), Kónya Sándor: Gyermekdalok, mondókák Csókán és környékén. A második téma tanulmányai az alkalmazott néprajz, muzeológia és pedagógia tárgykörében íródtak: Bokonics-Kramlik Márta: Sebesült a családban (az első világháború, mint a család életét és működését befolyásoló külső tényező – társadalmi felelősségvállalás és érzékenyítés egy múzeumpedagógiai foglalkozáson keresztül), Nagy Abonyi Ágnes: „Meg is mosakodjál, meg is törölközzél…” (A 20. század tisztálkodási kellékeit bemutató zentai Városi Múzeum hagyományos néprajzi kiállításáról), Csorba Béla: Volt egyszer egy mesevita, Cs. Tóth Gabriella: Adalékok a Délvidéken kibontakozó Gyöngyösbokréta mozgalom kezdeti szakaszához, Vázsonyi Csilla: A vajdasági magyar népzenei és néptáncmozgalom a Képes Ifjúság hasábjain (cikkbibliográfia 1976–1990), Papp Mária: Székelykevei lakodalmi szokások (adatközlés).

A fenti tanulmányok közül kiemeljük Csorba Bélának, az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának nyugalmazott magyar nyelvi lektorának a munkáját, amely a Magyar Szó hasábjain kibontakozó mesevitát mutatja be. A vita 1956 őszén, az Újvidéki Rádió egyik magyar nyelvű meseadaptációja kapcsán bontakozott ki. Szeptember 29-én egyetlen napilapunk Otthon – család – gyermek rovatában megjelent egy feltételezhetően konstruált panaszlevél, amelyben „Zolika nagymamája R.” az Újvidéki Rádió egyik mesejátékára tett panaszt, mert a kis unokája egy tűt próbált elvarázsolni. A mesejáték ugyanis arról szólt, hogy egy embert tűvé varázsoltak el, és a tűt elvesztették. A levél szerint a rádióban arra szólították fel a gyermekeket, hogy vegyék elő nagymamájuk tűjét, és mondjanak el egy varázsigét, hátha pont azaz a tű, amely elveszett. A Magyar Szó ugyanebben a lapban később közölte a hétéves Zolika, szintén konstruált levelét is, aki arról panaszkodott, hogy nagymamája esténként a mesék helyett, Einstein atom-elméletéről és a Bikini-szigetcsoportnál végrehajtott atombomba-robbantási kísérletekről beszél, azért mert a nagymama szerint a mesék nem gyerekeknek valók, hiszen a kicsik mindent elhisznek. Csorba Béla megállapítja, hogy a levelek nem egyszerűen iróniát képeznek a vulgáris materializmussal szemben, de hordoznak magukban „ egyfajta modern természettudományos felsőbbrendűséget is”. A két levél közlése után a Magyar Szóban több újságíró és közéleti személyiség kiállt a mese védelmében, mint Hoffmann Mária, a Gyermekrádió munkatársa, Fehér Ferenc, író, Kek (Keck) Irén, rádiós műsorszerkesztő, Kepe István tanár és M. Bona Júlia az Újvidéki Rádió munkatársa, akik a mesék gyermekek képzeletére gyakorolt pozitív hatásait emelték ki. Kek Irén, Keck Zsigmond húga még azt az érvet is felhozta, hogy Marx is fantasztikus tündérmesékkel szórakoztatta leányait hosszú útjaik során.

Patyi Szilárd

Forrás: Magyar Szó