Mi kell a szülőföldön maradáshoz?
Sajtóviszhang
2015.07.18.

A Létünk folyóirat és szakmai műhely megmaradása fölött érzett öröm és megelégedettség íratja velem ezeket az ajánló sorokat.

A napokban került ki a nyomdából a lap ez évi második száma, amely közel 200 oldalon ismét figyelemre méltó, igényes tartalommal képviseli a magyar nyelvű tudományosságot a Vajdaságban.

Minden bizonnyal tudatos szerkesztői döntésként került kiemelt helyre, a lapszám elejére Palusek Erik Mi kell a szülőföldön maradáshoz? című szövege. E kérdésfelvetés aktualitását aligha szükséges bizonygatnunk, elegendő a szerző által is hangsúlyozott, a vajdasági magyarság rohamos fogyását diagnosztizáló adatokra tekinteni. Palusek a zentai középiskolák magyar anyanyelvű, magyarul tanuló végzős diákjaival készített interjúk eredményeit összegezve vizsgálta az elvándorlás okait. E fiatalok túlnyomó többsége Magyarországon képzeli el a diploma megszerzését, amelynek fő okaiként a szerb nyelv hiányos ismeretét és a helyi magyar nyelvű felsőoktatás szegényes lehetőségeit jelölte meg.  

Az interdiszciplinaritás igénye, a tematikus sokszínűség már hosszú ideje jellemző vonása, „ars poeticája” a Létünk folyóiratnak. Nincs ez máshogy ebben a számban sem. Különböző tudományterületek képviselői jutottak szóhoz az adott téma kapcsán. Kifejezetten jól érzékelhető ez a törekvés a lapszám középpontjába helyezett rovatban. A Perspektíva tanulmányainak témái a nevelés és oktatás területéről vett problémafelvetések közül kerültek ki. Karikó Sándor a nevelésfilozófia aktuális helyzetét, kihívásait vizsgálja. Hajdicsné Varga Katalin és Somogyvári Lajos egy-egy eszmetörténeti kutatás eredményeit foglalta össze. Előbbi a honvédelemnek a nevelésben betöltött szerepét állította a középpontba, utóbbi pedig a korunkban olyannyira divatossá vált kompetenciafogalmat helyezi történelmi perspektívába. Varinthorn Boonying angol nyelvű tanulmányában a kulturális intelligencia kisgyermek korban történő fejlesztésének szükségessége mellett érvel meggyőzően, és bemutatja ennek módszereit.  

Kiss Anita egy gyakorlati probléma körüljárására tett kísérletet. A Vajdaságban vándortársulatként működő Tanyaszínház 2013-as és 2014-es előadásaiban elhangzó trágár kifejezések hatásait vizsgálta, ugyanakkor a modern irodalom és színház egyik általános, sokak által kárhoztatott jellemzőjével kapcsolatban alakította ki saját állásfoglalását.  

A magyar filozófiatörténet területén végzett alapvető kutatás eredményeit összegző tanulmányok kaptak helyet az Emlékezet rovatban. A XX. század elejének két meghatározó alakja, az ő gondolkodói portréjuk elevenedik meg itt. Zóka Péter Alexander Bernát, Bene Adrián pedig Brandenstein Béla életművét értékelte újra egy-egy speciális szempont bevezetésével. Mindketten ahhoz, az utóbbi években, főként elkötelezett fiatal kutatóknak köszönhetően látványosan erősödő törekvéshez kapcsolódnak, amelynek célja, hogy a magyar filozófia értékeit, eredményeit feltárja és tudatosítsa. A Létünk folyóirat évek óta helyet biztosít e munka eredményeinek bemutatására.  

A nyelv, a narráció teoretikus perspektíváit tematizáló írások kerültek be a Műhely rovatba. Nemes Krisztina két tanulmánnyal szerepel. Az elsőben napjaink spanyolországi eseményeire reflektálva arra a paradoxonra hívja fel a figyelmet, miszerint a politikai autonómia kivívása a katalán nyelv eltűnését eredményezheti. A másik szövegében szintén napjaink Spanyolországát állítja elénk, de sokkal elméletibb vonatkozásban. A „történelmi emlékezet” fogalma segítségével közelíti meg az ország történelmének jelentős fordulópontjait, és arra a kérdésre keresi a választ, hogy a nemzeti, politikai és ideológiai alapon pregnáns különbségeket mutató látásmódok és múltértelmezések közös nevezőre hozhatóak-e.  

Az irodalomtudomány területéről érkező Kosztrabszky Réka a modern narrációs elméletek és a komparatisztika eszközeinek felhasználásával reflektál Szabó Magda korai regényeire, rámutatva a bennük rejlő további elemzési potenciálra.  

A Szemle rovatban három könyvismertető kapott helyet. Németh Ferenc nyomdászattörténeti munkájáról Szögi Henrietta írt. Úri Andrea a Sorsfordító rítusokcímű 2009-es konferencia előadásait tartalmazó kötetről szólva arra hívja fel a figyelmet, hogy gyakran elfelejtjük, mennyire nagy jelentősége van a modern élet kereteit is biztosító szertartásainknak. Vass Dorottea pedig egy irodalompszichológiai kutatás módszertanának aktualizálására tett kísérletet Tóth Béla 1964-es vizsgálatának felelevenítésével.  

Összességében a Létünk ezen számának középpontjában a nevelés szerepének, fontosságának hangsúlyozása áll változatos témák és metodológia felvonultatásával. Az összegyűjtött szövegek kitűnően bizonyítják, hogy a folyóirat vonzáskörzetében egy népes alkotógárda tevékenykedik, és hogy a Létünk mára egyértelműen olyan szellemi műhellyé vált, amely helyet követel magának mind a vajdasági, mind pedig a magyarországi kulturális életben.  

(A szerző filozófiatörténész, középiskolai tanár; Kaposvár)

Dr. Farkas Szilárd

Forrás: Magyar Szó