A kód az inter- és a multi- előtag
Sajtóviszhang
2011.12.29.

MAGYAR SZÓ

Negyvenéves a Létünk folyóirat – Bence Erika főszerkesztő: A folyóiratnak mindig volt értékes, maradandó és tudományos diskurzusa, akik felülemelkedtek az egyes korszakok kötelező szólamain, párthű dilettantizmusán, divatos közhelyein, s fogékonyak voltak az új, az időszerű és a haladó társadalmi mozgások és tudományos alakulások iránt.
Nagy Magdolna

LETJEINK
(Dávid Csilla illusztrációja)

 

Negyvenéves a Létünk, az újvidéki Forum Könyvkiadó társadalmi, tudományos és kulturális folyóirata. Bence Erika főszerkesztőt ebből az alkalomból kértük fel jubileumi interjúra. Terjedelmes cikkünket többek között az indokolja, hogy a folyóirattal – néhány aprócska hírt leszámítva –, nemigen foglalkozunk. A jubileum alkalmából tehát Bence Erika osztja meg velünk gondolatait.   Milyen szerepet tölt be a folyóirat a vajdasági magyar társadalmi, tudományos és kulturális életben?   – A folyóirat alapító okirata „társadalmi kérdésekkel, kultúrával és művészetekkel foglalkozó” folyóirat alapításáról szól. Alcímében a társadalom – tudomány – kultúra meghatározás áll négy évtized óta. Nem hiszem, hogy helytállóak volnának ma már a korábbról megszokott tudományos osztályozási rendek, pl. a természet- és társadalomtudományok felosztás, s a hozzá kapcsolódó, hosszú éveken át – pejoratív értelemben – frekventált magatartások, amelyeknek értelmében a természettudományok tudósai fölényesen utasították el a társadalomtudományok terén ténykedő kutatókat, valamiféle „igazi” és „nem igazi” tudományról szóló elképzelések érvényében, nem beszélve arról, hogy az irodalomtudomány meg (még egyes társadalmi diszciplínák perspektívájából is) „szitokszónak” számított. Ma már nyilvánvaló, hogy pl. a régi gyakorlatokkal ellentétben, még a legegzaktabb természettudományok képviselői sem fognak puszta képletekkel vagy epruvettákkal kísérletezni, amikor tudományos eredményeikkel, felfedezéseikkel állnak olyan szélesebb befogadóközönség elé, mint amilyen egy tudományos előadás vagy folyóirat közönsége lehet. Mindenekelőtt (el)beszélnek, bemutatnak, prezentálnak, leírnak, hiszen egy információs társdalomban a meggyőzés, az információközlés retorikája révén érhetnek el eredményt. Egyszerűen szólva, megváltozott a tudományok nyelve, s a különböző területek átjárhatóvá váltak, megszűntek a tudományközi határok. Lezárásul egy, a térségünkben még mindig uralkodó szokásokkal ellentétes példát, majdnem anekdotát szeretnék elmesélni. Nemrégiben két kolléganőmmel meghívást kaptunk egy pécsi tudományos tanácskozásra, s a programfüzetet látva kicsit kényelmetlenül kezdtük érezni magunkat, mert az előadók többsége jogász, politológus, filozófus, szociológus, sőt orvosgenetikus volt. Kit érdekel – gondoltam én! – egy vajdasági magyar regény vagy a módszertani–pedagógiai kérdések, amelyeket kolléganőim taglaltak. Mondhatom, hogy igen széles körű érdeklődést váltottak ki ezek az elődadások, mert nagyon megváltozott az egyes tudományok hozzáállása, egy filozófus, aki hermeneutikával foglalkozik, egy szociológus vagy egy jogász is igen sokat ad ma az ilyen típusú dolgok megértésére és műveltségi összetevőire, miként természetesen a viszontmagatartás is elvárható. S az a legfelemelőbb, hogy már egyáltalán nem gondolkodnak reál- és humántudományos distanicákban, elméleti és történeti megközelítésekben, hanem mindez együtt van jelen a tudományos gondolkodásban. A kód az inter- és multi- előtag lett.   Hol a helye a Létünknek a vajdasági folyóirat-kínálatban?   – Mindezek függvényében és törekvésünk szerint a Létünk egy interdiszciplináris, multikulturális beállítottságú, negyedévente megjelenő magyar, de más nyelvű tudományos publikációkat is megjelentető folyóirat (olyan, amelyben még szuahéliül is meg lehetett szólalni, mert még sohasem történt meg, hogy bárkinek egy ismeretlen nyelv megártott volna, s ha a szándékot, a lényeget, a komparatív viszonyrendszert, de legalább egy grammatikai kódot megértettünk belőle, akkor meg volt értelme!), amely tényleg egyaránt ad teret a különböző tudományos és tudományközi beszédmódoknak. Számonként persze különböző szólamok erősödhetnek föl, volt elméleti filozófiai, szociológiai, fordításelméleti, neveléstudományi, kulturális antropológiai, képzőművészeti, nyelvészeti, a történelemtudomány különböző területeit megszólaltató, irodalomtörténeti és más jellegű, dominanciájú száma a folyóiratnak. A Létünk ma talán az egyetlen olyan tudományos folyóirat a Vajdaságban, ahol a természettudományok tudósai magyar nyelven (vagyis az anyanyelvükön) tehetik közzé kutatási eredményeiket. S van ilyen küldetéstudata is sokuknak, tehát nemcsak az angol nyelvű nemzetközit, hanem az anyanyelvű publikációt is fontosnak tartják. Természetesen a Létünk nem „most kezdődött”. Mindig is volt – még a „legvadabb” pártkommunista és nem tudom milyen ideológiai keményvonalas korszakában is irodalmi szólama, természettudományos kitekintése, de a tudományközi irányvonal, a sokféle hangra és tájékozódásra való törekvés, az egymásmellettiség és együtthatás preferálása talán most vált kifejezettebbé. Szerkesztőbizottsága nemzetközi jellegű – mindannyian tudományos fokozattal rendelkező tudósok és tanárok, egyetemi karok és kutatóműhelyek, tudományos intézmények munkatársai. Fontos elmondani, hogy a Létünknek van recenziókat, ismertetőket és kritikákat tartalmazó rovata (Szemle) – de az tudományos és más szakmai kiadványokról szóló értékeléseket, ismertetőket, kritikákat tartalmaz. A Létünk a Forum Könyvkiadó Intézet keretein belül, a Forum Kiadó érdekeivel és lehetőségeivel összhangban a saját útját járja. Természetesen – s ezt a folyóirat anyaga nyilvánvalóan tükrözi – a lehető legnyitottabb a folyóiratközi egyenrangú párbeszédek és együttműködések iránt.   A négy évtized alatt hány főszerkesztője volt a folyóiratnak?   – A folyóirat első főszerkesztője Rehák László volt, aki 1971-től az 1990/2–3-as számig szerkesztette a folyóiratot. Várady Tibor 1990/4–5-ös számtól 2000-ig, Fehér Kálmán 2000-től 2003-ig, Németh Ferenc 2003-tól a 2007/3-as számig volt a folyóirat főszerkesztője. Többször főszerkesztő-helyettesek, olvasószerkesztők (volt köztük főállású szerkesztő is!) is hozzájárultak munkájukkal a folyóirat megjelenéséhez. Én a 2007/4-es számtól vagyok fő- és felelős szerkesztő. Még a legnehezebb időszakban sem szűnt meg a folyóirat megjelenése, bár voltak hosszabb szünetek és nagyon vékonyka példányok a kilencvenes évek elején. Utána kell nézni, pontosan melyik évtől kezdődően, feltételezem, hogy valamelyik kilencvenes évtől lett negyedéves; korábban évi hat száma volt, sokszor jelentek meg dupla számai. Többszörös arculatváltásai során különböző méretűek, terjedelműek, kinézetűek voltak számai. 2010 előtt az irányadó számonkénti terjedelem 8 és fél ív volt, fedőlapjának színe barna és elég szegényes kivitelezésű volt. Szerény pályázati többlettámogatás és a Forum Könyvkiadó rugalmas hozzáállása nyomán lehetett az egyes számok terjedelmét 12,5 ívre növelni, külalakját a kor esztétikai igényeihez alakítani. Többször gondolkodtam már azon, hogy az évi négyszer 12,5 ív, ebből másfél színes melléklet tulajdonképpen a valamikori hat szám összterjedelmének felel meg. Meg kell fontolni, hogy érdemes-e visszaállítani az évi hat számot. Amikor 2010-ben a folyóirat vastagabb és igényesebb külsejűvé vált, többen úgy reagáltak, hogy ez „elvárható is”, hogy egy negyedéves kiadvány ne 100–120 oldalas havi folyóirat-terjedelmű legyen...   Hogyan emlékeznek meg a lap négy évtizedes fennállásáról?   – Tisztában vagyunk azzal, hogy a negyven év nem fél évszázad és nem 75 év, de azért nem is jelentéktelen idő valamely folyóirat életében. Mégsem szerettünk volna nagyobb felhajtást. A folyó évben négy tematikus számot jelentettünk meg, a negyedikben pedig a jubileumra készülő antológiát (A láthatatlan változat) bejelentő szerkesztői jegyzettel zártuk. És természetesen az antológia megjelenése (CD melléklettel) koronázza meg ezt a jubileumot.   Mi fért A láthatatlan változat című tanulmánykötetbe?   – A kötet kiadói a Forum Könyvkiadó Intézet és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet voltak. A láthatatlan változataz alapításról szóló okiraton, az akkori bevezető sorokon, valamint a mai, általam írt előszón kívül tizenöt tanulmányt tartalmaz a folyóirat négy évtizedének teljes anyagából. Jó dolog volt ezt az antológiát összeállítani, mert bennem például elmosta ez a munka a folyóirat egyes korszakai iránt táplált téves feltételezéseimet, s meggyőzött arról, hogy a folyóiratnak mindig volt értékes, maradandó és tudományos diskurzusa, és olyan alkotói, szerzői, akik – noha nem kerülhették meg mindenkor – felülemelkedtek kutatásaikkal, eredményeikkel és beszédmódjukkal az egyes korszakok kötelező szólamain, párthű dilettantizmusán, divatos közhelyein, s fogékonyak voltak az új, az időszerű és a haladó társadalmi mozgások és tudományos alakulások iránt. Ezek a szövegek kerültek be a kötetbe.   A főszerkesztő milyennek látja a folyóirat jelenét, jövőjét?   – A folyóiratnak ma jelentős alkotói és szerzői bázisa van. Nagyon jelentősnek tartjuk a világ különböző egyetemi karain és tudományos intézményeiben működő tudományos kutatói műhelyekkel való együttműködésünket, hogy ezek a kutatók is publikálnak a folyóiratban. Moszkvai, accrai, müncheni, brisbane-i, mostari, calcuttai, nápolyi, nyitrai, bukaresti, kolozsvári, marosvásárhelyi, csíkszeredai és természetesen magyarországi egyetemekről, kutatóintézményekből is jelentkeznek és publikálnak a folyóiratban magyarul, angolul, németül, oroszul és más nyelveken is. A legújabb, 2011/4-es számban az angol mellett egy román nyelvű tanulmány látott napvilágot rövid magyar összefoglalóval. Miért ne? Hiszen a vajdaságban is van román anyanyelvű potenciális befogadóközönség. Van román nyelvű irodalom és tudósok is, akik ezen a nyelven prezentálják a kutatásaikat. Az még érdekesebbé teszi a dolgot, hogy a jelölt tanulmány a romániai szlovák irodalomról szól. A korábbi évtizedekben is nyilvánvalóan volt, aztán egy idő után megszűnt a folyóirat külföldi idézettsége – az elmúlt évben és az idén azonban örvendetesen megnőtt, még nemzetközi listán szereplő angol nyelvű folyóiratban is idézték. Szót kell ejteni még arról, hogy a folyóirat a fiatalok kutatói műhelyei és tudományos orientáltsága iránt is fogékony – nyitott a doktori iskolák koordinálta kutatások, a tudományos diákköri konferenciák és pályázatok tudományos anyaga és eredményei előtt. Idén pl. a szabadkai magyar főkonzulátus tudománynapi pályázatának támogatói között volt a Forum Kiadó Intézet és a Létünk – a következő évfolyam közli a díjazott munkákat, ugyanakkor a közlésen túl valamilyen formában részt is vállal e munkák támogatásában és koordinálásában, hiszen a tanulmányok (nemcsak a fiatal kutatóké) sohasem kerülnek szakmai véleményezés, tanácsadás és (a fiatalok esetében) mentori közreműködés nélkül közlésre. El kell mondani, hogy a folyóirat tavaly – máig tisztázatlan okok és körülmények folytán, magyarázat nélkül – lekerült a Szerb Tudományügyi és Oktatási Minisztérium tudományos folyóiratlistájáról. Hosszas küzdelem vette kezdetét a kiadó és a folyóirat részéről. Úgy gondolom, a folyóirat ügye a bürokrácia és furcsa érdekek útvesztőjébe került. Több mint egy évig tartott, amíg egyáltalán bármilyen válasz érkezett a fellebbezéseinkre. A napokban történt meg az első visszajelzés, amely ugyan általunk bizonyíthatóan nem helytálló okokkal (állítólag nem pályáztunk [de igen!], illetve két évnél rövidebb ideje lát napvilágot [nevetséges a Létünkre vonatkoztatni!]) magyarázza más folyóiratok mellett a Létünk tudományos minősítéskor történt mellőzését, ugyanakkor kilátásba helyezi a jelölt folyóiratok, többek között a Létünk besorolását, tudományos kategorizációját. Nem szeretném elkiabálni, de talán mégis megoldódik a folyóirat hivatalos minősítése is. Itt szeretném megköszönni a folyóirat munkatársainak, hogy nem fordítottak hátat neki, s továbbra is, illetve annak ellenére publikálták tudományos kutatásaikat, munkájuk eredményeit a Létünkben, hogy tudták, nem értékelhető ún. kompetenciaponttal. Egyetlen olyan szerző sem volt, aki emiatt visszavonta volna, vagy nem adta volna le közlésre tanulmányát. A folyóirat továbbra is nyitott és rugalmas minden kezdeményezés és kutatás iránt – persze a tudományos érték és színvonal a mindenkor döntő tényező.   Teljes egészében digitalizált a Létünk   A Létünk folyóirat az első Vajdaságban, melyet teljes egészében sikerült digitalizálni. A munkát a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársai végezték el. Az intézet honlapján (vmmi.org) a digitális adattár/folyóiratok alatt máris utolérhető, olvasható a kiadvány összes száma elektronikus változatban.A Bethlen Gábor Alapítványnál pályáztunk a Létünk és a Híd digitalizálására, és erre a célra 3 millió forintot nyertünk – nyilatkozta Hajnal Jenő , az intézet vezetője. A Létünk feldolgozását befejeztük, a Híddal pedig reményeink szerint a jövő év márciusáig elkészülünk. Mindkét folyóirat esetében kétrétegű digitalizálást végzünk, tehát PDF-formátumban, eredetiben is látható, és ugyanakkor Wordbe átmenthető. A Létünkkel közel fél év alatt elkészültünk, a Hídnál viszont gyakorlottabban, gyorsabban haladunk, szinte ugyanennyi idő alatt befejezhetjük, noha sokkal nagyobb a terjedelme. Összesen több mint 120 ezer oldalt digitalizálunk, ebből a Létünk valamennyivel több mint 20 ezer. Tehát jóval nagyobb munka vár ránk, mint amekkorát a negyvenéves Létünk digitalizálása jelentett.   A vajdasági magyar tudományosság fontos műhelye  

Örömünkre szolgál, hogy egy ilyen jelentős jubileumról emlékezhetünk meg, a kiadónk égisze alatt megjelenő Létünk 40. jubileumáról, ugyanis 1971 decemberében jelent meg az első száma – fogalmazott a folyóirat kiadója, a Forum Könyvkiadó nevében Németh Ferenc igazgató-főszerkesztő. – Az év elején olyan megállapodásra jutottunk, hogy a jubileumról egy kötettel emlékezünk meg, és ennek az ötletnek a nyomán a zentai VMMI-vel karöltve közös kiadást jelentetünk meg, reményeink szerint, még az idén. A kötet valójában egy válogatás lesz a folyóirat elmúlt négy évtizede alatt közölt tanulmányokból. A munkára dr. Bence Erika főszerkesztő vállalkozott. Ezenkívül a VMMI Hajnal Jenő vezetésével egy óriási munkát végzett el, ami minden tiszteletet megérdemel. A komplett négy évtized anyagát digitalizálták, és tkp. így áll össze az év elejei elképzelés: egyfelől közreadjuk a kötetbe foglalt tanulmányválogatást, másfelől a negyven évfolyam összesített anyagát digitalizálva egy adathordozón. Tehát mindezt egyszerre tudja majd kézbe venni az olvasó, a könyvhöz csatolt DVD-vel.

A Létünk a vajdasági magyar tudományosság fontos műhelye, és reményeink szerint az is marad – folytatta az igazgató-főszerkesztő. – Ezt a szerepét szeretné megőrizni hazai és külföldi munkatársak bővítésével, és természetesen szerkesztéspolitikájának megfelelően a fiatal kutatók felkarolásával.