Az önkörén túllépő tudomány
Sajtóviszhang
2014.02.04.

A Létünk folyóirat legutóbbi száma a 2013 októberében megtartott Tudósképzés és kutatói műhelyek a felsőoktatásban címet viselő konferencia anyagát tartalmazza: a tanácskozás bevezető előadásának szövegét, az egyes szekciók munkájának összefoglalását, valamint tizennégy változatos tematikájú, de a központi kérdéskörhöz szorosan kapcsolódó tanulmányt.

A számhoz csatolt CD-mellékleten a konferencia virtuális szekciójának az anyaga kapott helyet.

Bevezető írásában Bence Erika a folyóirat határokon átívelő, a nyomtatott keretek közül kilépő, egyre kiterjedő megjelenési lehetőségeiről, a találkozók, kerekasztal-beszélgetések, tanácskozások fontosságáról szól megfogalmazva a konferencia központi gondolatát: „ A XXI. század elején nyilvánvaló tény, hogy a tudomány önmagában nem vált meg, önmagában nem elég a társadalom és a kultúra szabadságának, haladó irányultságának megteremtéséhez: az önkörén túllépő, a tudásközvetítés és kultúraalkotás szolgálatában álló szaktudománynak van jelentősége és értelme.”

Tudósképzés és kutatás a Szabadkai Állami Egyetemen – vízió című plenáriás előadásában ifj. Korhecz Tamás felvázolja az egyetemalapítással kapcsolatos alapvetéseket: az intézmény szerkezeti felépítését, oktatói erőforrásait, szakirányait, majd az egyetem kezdeményezésének politikai és szakmai fogadtatásáról is ír. Víziójának kiemelt kérdése, hogy miként válhatna a Szabadkai Állami Egyetem a magyar tudósképzés motorjává, miként folytathatna hiánypótló és versenyképes kutatói tevékenységet.

Csányi Erzsébet dolgozatában a vajdasági a fiatal kutatók találkozási fórumáról, a vajdasági magyar tudományos utánpótlás tervszerű nevelésének egyik leghatékonyabb eszközéről, a VMTDK-ról ír. Ifj. Lengyel László pedig az MNT ösztöndíjprogramjának elemeit ismerteti az iskolatájékoztató körúttól az elhelyezkedést segítő programig igazolva: a komplex ösztöndíjprogram hatékony, fenntarthatósága pedig számszerűen indokolható és kimutatható.

Új idők – új dalok: doktorok és tudósok című írásában Mészáros Szécsényi Katalin az európai felsőoktatási rendszerhez való csatlakozással járó reformokról gondolkodik. Novák Anikó a doktoranduszi életpályával kapcsolatos felmérések eredményeit ismertetiA tudományos életpálya vonzásában című tanulmányában.

Az átfogó témaköröket előtérbe helyező előadások után egy-egy szűkebb kérdéskör boncolgatására került sor: Soós Kinga dolgozatában az Ethosz Tudományos Egyesület Adam Smith munkásságával és annak hatástörténetével kapcsolatos vizsgálódásairól számol be, Hajdúné László Zita a versenyszorongás pszichikai jellemzőit taglalja, a negatív hatások leküzdésére szolgáló eszközök felderítése céljából, Horváth H. Attila pedig két kutatás eredményeit kapcsolja össze: az egyetemi hallgatók tanulásra vonatkozó nézeteinek felmérését és Puskás Ferenc gyerekkori mikrokörnyezetének tanulmányozását. Ispánovics Csapó Julianna dolgozatában az egyetemi tárgyként is oktatott kutatásmódszertan jelentőségéről szól megállapítva: a fiatal kutatójelöltek kreatív alkotókészségének, kutatói kompetenciájának kialakításához, fejlesztéséhez elengedhetetlenül fontos ezeknek az ismereteknek a befogadása.

Törteli Telek Mária az irodalomtanítás módszertanának egy kreatív területét, a szövegnyelvészeti alapozású gyakorlatokat veszi szemügyre, Utasi Anikó a gyermekirodalomra, azon belül Janikovszky Éva és Réber László közös kiadású képeskönyveire fókuszál, Pósa Mihály tanulmánya pedig egészen más tudományterületre összpontosít, az epesavionok és a nem ionos felületaktív molekulák vegyes micelláival foglalkozik.

Roiner Oszkár A jugoszláviai magyar irodalom és a geokulturális identitás viszonya az ötvenes években (1951–1961)című szövege készülő PhD-dolgozatának egyik fejezete, melyben a kollektív szubjektum ötvenes évekbeli topográfiájával foglalkozik azon terek alapján, amelyek a jugoszláviai magyar irodalomban megjelennek.

A folyóirat utolsó írása Németh Ferenc Igényesség, tudományosság és a tények tisztelete című szövege, melyben a Létünkről mint a vajdasági tudományosság fontos műhelyéről, a fiatal tudósutánpótlás melegágyáról gondolkodik. 

(Szollár Anna)

Forrás: VMMI