„Pedig én katona akartam lenni”
Sajtóviszhang
2015.01.31.

Bemutatták a temerini K. József első világháborús kézirata nyomán készült könyvet

Az első világháború harctéri eseményeit megörökítő, temerini születésű, Újvidéken élő bútorasztalos, K. József kézirata nyomán készült kiadványt mutatták be tegnap este a temerini Lukijan Mušicki Művelődési és Tájékoztatási Központ képtárában. Írásait visszaemlékezésnek tekinthetjük, naplójellege van, hiszen az 1940-es évek elején megírja, hogy napról napra hogyan történtek az események.

A megjelenteket Csorba Béla köszöntötte, aki Ökrész Károllyal együtt rendbe tette az emlékiratot, bevezetőt és jegyzetet írt hozzá.

Mint elhangzott az örökösök kizárólag azzal a feltétellel járultak hozzá a kézirat megjelentetéséhez, ha a könyvben a szerző családneve nem szerepel.

186_2.jpg

A több évtizedig lappangó első világháborús emlékirat megjelentetését, amely a karácsonyi ünnepek táján hagyta el a nyomdát, a Forum Könyvkiadó és a Temerini Múzeumbarátok Egyesülete vállalta.

Brenner János, a Fórum szerkesztője kiemelte, fontosnak tartják azt, hogy ők is megvilágíthassák a háborús eseményeket emberi perspektívából, hogy egy kicsit hozzáadhassanak a másként látás, másként láttatás módozataihoz.

- A visszaemlékezés gesztusai kihagyhatatlan pillanatnak számítanak közös történelmünk áttekintésekor. Számos frázist, elcsépelt kifejezést hallhatunk háborúkkal kapcsolatban, amelyek így vagy úgy tüntetik fel a vesztesek, vagy éppen a győzteseket, a hatalmi viszonyokat, a függőségi formák számtalan artikulációját, de arra kevesen koncentrálnak, hogy a háborúban résztvevő emberek, a harctereken harcolók milyen élményvilággal, tapasztalattal, rálátással viszonyultak, hogyan rendelődtek alá a nagyhatalmak küzdelmeinek, stratégiáinak, hogy ezeknek az embereknek mit kellett átélniük, mit kellett elszenvedniük a Nagy Háború, vagy egyéb más vérontás során.

A kiadvány a Létünk folyóirat könyvsorozatának 2. darabja. 2010-ben három folyatásban már közzétette K. József emlékiratainak egy részét, mondta az est során Bence Erika, a Létünk folyóirat főszerkesztője.

- Az első világháború traumatikus élménye nemcsak a haditudósítókban, fotósokban, rajzolókban ébresztette azt a gondolatot, hogy ezeket a tapasztalatokat és élményeket rögzíteni kell, hanem a vidéki tanítóktól, tanároktól kezdve az egyszerű, majdnem írástudatlan, legalább is a gondolataikat csak nagyon nehezen mondatokba öntő közkatonák kisemberek is nagyon erős késztetést éreztek arra, hogy azt, amit átéltek az első világháborúban, a közvetlen harcokban a fronton megjelentessék, papírra vessék.

Jó néhány éve van annak, hogy két ember felkereste Ökrész Károlyt – meséli ő maga, és egy kéziratot ajánlott fel, amelyet az idősebb ember édesapja hagyott meg a családnak. Nem sokkal ezt követően átfénymásolták, átgépelték a kéziratot. Rengeteg név volt benne, helyszín, ahol járt, harcolt, mint trénkocsis. A térképet nézve pontosan követni lehetett az útirányt. Emlékezőtehetsége, az események felidézése és leírása igen művelt ember benyomását kelti.

A kézirat első két oldala hiányzik, akárcsak a befejező oldalak, de a szöveggondozók bíznak abban, hogy nem semmisültek meg, és egyszer még felbukkannak valahol.

A könyvbemutatón alkalmi kiállítás nyílt az első világháborúban részt vett helybeliek fényképeiből, relikviáiból. A tárlatot Magyar Dániel, a Múzeumbarátok Egyesületének elnöke nyitotta meg. Részletek hangzottak el a könyvből, azt est hangulatát Lukács Imre citerajátéka és Darázs Imre éneke fokozta.

Temerin több mint négyszáz hősi halottat veszített az első világháborúban.

Ádám Csilla

Forrás: Vajdaság MA